Kőbe vésett óda

Ez az alkotás a monumentalitás és a belső csend megrendítő kontrasztjára épül. Az ég felé törő, patinás kéttornyú templom nehéz téglafalaival az örökkévalóságot képviseli, hűen tükrözve a gondolatot: „A templomok a földből az ég felé törő imádságok, kőbe faragva.”Előtte a hatalmas, tágas tér a külvilág zajától való elcsendesedést, a megérkezést jelképezi. A kép igazi szívdobbanása a kapuban várakozó vagy épp belépő, meleg fényben tündöklő magányos alak, amely a lélek hazatalálását és a transzcendenssel való találkozást szimbolizálja. A lágy, pasztelles égbolt és a kapuból áradó vöröses ragyogás melegséggel tölti meg a történelmi falak méltóságát, miközben a két oldalon vibráló lombok az élet örök körforgását hirdetik..