Hajnali ének a végtelenhez

Van egy halk ígéret a ködbe vesző utakon: minél nehezebb a léptek súlya, annál közelebb kerülünk a végtelen csodájához. Ez a lírai tájkép a lélek csendes ébredését és elvágyódását ragadja meg. Az aszfalt sötét szalagja a küzdelmes földi valóságból indul ki, majd átvágva a pirkadat lágy, lila ködfátylain, egyenesen a fenséges, hófödte csúcs szent magányába torkollik. A monumentális hegy itt nem csupán szikla, hanem a határtalan béke és a spirituális megérkezés szimbóluma. Vizuális vallomás arról, hogy a legmeredekebb ösvények vezetnek a legtisztább, időtlen magasságokba..